Farsang idején hagyománya van a beöltözésnek, maskarának, álarcoknak. Mi választjuk ki, milyen szerepet játszunk, milyen álarcot viselünk. Kicsit belebújunk más bőrébe és másként viselkedünk.
Észrevetted már, hogy ezt nem csak farsangkor csináljuk?
Napjainkat a különböző megszokott élethelyzeteinknek megfelelő szerepekben töltjük: szülő, társ, kolléga, barát, vásárló, főnök. Az adott szituációban elvárt, elvárható és megfelelő viselkedés-repertoárunkat alkalmazzuk. Életünk során nagyon sok szerepben jelenünk meg, amelyben látszódnak a személyiségünk jegyei is, de vannak benne olyan részek is, amit többé-kevésbé mindenki alkalmaz. Pl. barátként figyelünk a másikra, érdeklődünk felőle, megosztjuk vele az érzelmeinket.
A maszkot viszont olyan helyzetekben viseljük, amikor bizonytalannak, tanácstalannak érezzük magunkat, értékrendünkkel nem összeegyeztethető szituációba kerülünk. Az álarc viselésével megpróbáljuk érzelmeinket, gondolatainkat elrejteni, megvédeni.
Addig ez működik is, míg képesek vagyunk, merjük az álarcot levenni és vannak a környezetünkben olyanok, akik ismerik az álarc nélküli valónkat is. Ha a maszk ránktapad, eggyé válunk vele, az azzal jár, hogy egy idő után mer nem is tudjuk kik vagyunk és mit is szeretnénk.
Gondoljunk például a kislányokra, akik mindig azt hallják, hogy „de jó kislány vagy”, „jó kislány nem csinál ilyet” stb. Felnőttkorban aztán ez a jó kislány mindenkinek meg akar felelni, minden vélt és valós elvárást teljesíteni akar, nem mer ellentmondani és igazából azt sem tudja, hogy ő mit szeretne, vagy ha mégis tudja, nem meri megtenni. Mindannyian hajlamosak vagyunk elbújni ilyen álarcok mögé.
Vannak kérdések, amiket feltehetsz ilyenkor magadnak:
- Mi az amit látnak belőlem kívülről?
- Milyen vagyok igazán?
- Képes vagyok levenni a maszkot? Miért van rá szükségem?
- Milyen helyzetekben mutatom az álarc nélküli arcomat?
Remélem a kérdések őszinte megválaszolásával kicsit könnyebben szabadulsz meg maszkjaidtól. Kérdezz magadtól bátran, ne félj a válaszoktól!