“Az, hogy kik vagyunk, és hogyan viszonyulunk a világhoz, sokkal inkább meghatározza, hogy milyen felnőtté válnak a gyerekeink, mint az, hogy mennyit tudunk a gyereknevelésről.” (Brené Brown)
Mikor engedjük el a gyereket? Kivel, hova? Mihez kezd a szülő nélkül? A szülő mit kezd a gyerek nélkül? Fontos kérdések és nem akkor kerülnek először elő, amikor a gyerek fiatal felnőttkorában másik városba költözik.
Nem egy pillanat alatt történik meg a leválás, hanem a szülő-gyerek kapcsolat természetes alakulásának a része. Kérdés lehet már akkor amikor az édesanya először szeretne pár nyugodt órát a csecsemője nélkül. Majd amikor bölcsődébe, óvodába megy. Az első szülő nélküli kirándulások, programok, később a kortárscsoportok hatása.
Ha természetes folyamatként tekintünk rá, a megélésünk is más minőségű. Megjelenhet a siker érzése, felnőtt mellettünk (felneveltük) olyanná, aki képes az önálló életre, nem szorul folyamatos irányításra, támogatásra.
Fontos a szülői szerep változása is, hogy folyamatosan egyre kisebb a szerepünk a gyerekeink életében, ezt ne kudarcként éljük át, hanem lehetőségként arra, hogy mi is megtaláljuk azokat az új helyzeteket, hobbykat ahol jól érezzük magunkat, sikereink vannak. Nagy jelentősége van ebben az időszakban a párkapcsolatunk milyenségének, kilépve az aktív szülő szerepből, működünk-e továbbra is férfi-nő párosként? Szerencsés esetben ez a terület szülőként sem felejtődött el, de ha igen, akkor újból érdemes megismerkedni a párunkkal, megtalálni a régi vonzerőt.
Ez a bejegyzést az alábbi kép ihlette: (nektek miről mesél?)
(Andrej Popov)