Te kijelölted már a határaidat?
Sajnos csak kevesen mernek élni vele, pedig énhatáraink felállítása nélkül sérül a személyiségünk, a párkapcsolatunk és a munkánkban sem tudunk megfelelően érvényesülni.
Miért fontos kijelölni a határokat? Az állatvilágban az állatok számára ez egyáltalán nem kérdés. Minden kifejlett példány kijelöli, egyértelműen jelzi határait, hogy eddig és ne tovább. Mi emberek mégis hezitálunk. Mitől félünk? Te mitől félsz? Miért félsz nemet mondani? Félsz, hogy nem leszel szerethető? Kinek, minek akarsz megfelelni?
A határtartás az a képességünk, amivel kereteket szabunk másoknak és önmagunknak. Betartatjuk és ügyelünk arra, hogy mi is betartsuk. A határvédelem úgy irányítja a mederben az életünket, hogy az közben élvezhető és hasznos maradjon.
Személyes határaink mint lelki „birtokhatárok” segítenek annak eldöntésében, hogy miért vagyunk felelősek és miért nem. Elsősorban azért tartozunk felelősséggel, ami a saját határainkon belül van.
Konfliktusaink nagy része abból fakad, hogy nem gondoskodunk a határainkon belül lévő dolgokról, illetve abból, hogy olyanokért vállalunk felelősséget, amelyek a határainkon kívül esnek.
Gondolataink, hozzáállásunk, véleményünk, szükségleteink, döntéseink, értékrendünk, érzéseink, időnk, tulajdonunk, pénzünk, adottságaink, tehetségünk, magatartásunk és testünk saját birtokhatáraink közé tartozik. Életünk e vonatkozásában világos határokat kell húznunk és saját felelősségünk, hogy érvényt szerezzünk a határainknak.
Ugyanakkor óvakodnunk kell attól, hogy felelősséget vállaljunk olyan dolgokért, amelyek más személyek határai közé tartoznak. El kell fogadnunk a realitást, hogy nem tudjuk átvenni másoktól a felelősséget a saját életükért és döntéseikért. Nem vagyunk ehhez elég erősek és nincs is hozzá jogunk.